A vérszegénység leggyakoribb oka a vashiány

A vérszegénység (anémia) olyan állapot, amikor a vörösvérsejtek száma, és/vagy a hemoglobin és/vagy a hematokrit, értéke adott életkorra jellemző érték alá csökkennek.

Az anémia nem maga a betegség, hanem tükrözője a csontvelő működése és vörösvérsejtek pusztulása közötti egyensúlynak. Gyakran (latens) vérvesztés következménye, kísérő tünete háttérbetegségnek, megjelenési formája hiányállapotnak, ritkán jelzője veleszületett/genetikai rendellenességnek.

A vérszegénység leggyakoribb oka a vashiány, amelyre sok esetben nem fordítunk kellő figyelmet.

 

Vashiányos anémiások többsége nő

Vashiányosnak akkor tarthatjuk az anémiát, ha a vörösvértestek képzéséhez szükséges vas nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre. A vashiány a szervezet egyik leggyakoribb hiányállapota, melynek oka többnyire vérvesztés. A vashiányos anémiások 75-80%-a nő.

 

Vashiányra utaló tünetek

A vérszegénység kialakulása előtt a szervezet vasraktára kiürül, ez alatt a szervezet alkalmazkodik, sokan emiatt a korai szakban nem észlelnek panaszokat. A vashiány leggyakoribb tünete a sápadt bőr, illetve a halvány, sápadt kötőhártyák. A töredező vagy kanál alakú, lapos köröm, hajhullás, száraz, viszkető bőr. A nyelvégés és a nyelés közben jelentkező fájdalom elsősorban a vashiányos anémiára jellemző. Szédülés, fejfájás, gyengeség, a nyelv szokatlan kinézete is utalhat vashiányra. Az is előfordul, hogy szokatlan anyagokat pl. földet, jeget, krétát kíván a beteg.